Endi honlapja

Figyelem! Az itt található írások az én tulajdonaim, engedély nélkül nem használhatók fel!
Keresztény vagyok, de a keresztények nem fogadnak be maguk közé. Ennek legfőbb okairól itt olvashatsz, vagy itt.

Amúgy én egy egyszerű fizikai munkás vagyok.


endi

Advertisements

Nyúlnő Jolán összeházasodása a Csordaszellemmel

Nyúlnő Jolán összeházasodása a Csordaszellemmel

-Nyúlnő Jolán! Feleségül megy-e az itt jelenlévő Nyúlférfi Pistához?
-Igen.
-Nyúlférfi Pista, férjül megy-e az itt jelenlévő Nyúlnő Jolánhoz?
-Makmak. Mak.
-Nyúlnő Jolán! Feleségül megy-e az itt és mindenütt jelenlévő Csordaszellemhez, leánykori nevén Korszellemhez?
-Igen.
-Megfogadja-e, hogy mindenben teljesíti a Csordaszellem kívánságait, parancsait?
-Igen.
-Megfogadja-e, hogy a minél nagyobb biztonság és jólét érdekében mindig és mindenben egyetért a Csordaszellemmel, most és a jövőben is?
-Igen.
-Megfogadja-e, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a másik férje, Nyúlférfi Pista is a Csordaszellem jó felesége legyen?
-Igen, természetesen.
-Megfogadja-e, hogy mindig szexi ruhába öltözködik, hogy minél több nyúlember, és ezáltal a Csordaszellem is mindig élvezhesse az ön testét, vagy legalábbis a látványát?
-Igen.
-Megfogadja-e, hogy közepesen erkölcsös lesz, nem fekszik le mindenkivel, hogy a Csordaszellemmel együtt fenntarthassák annak látszatát, hogy erkölcsösek, bármit is jelentsen ez?
-Igen.
-Nyúlférfi Pista, egyetért ön mindezzel, és beleegyezik hogy így legyenek ezek?
-Mak mak.
-Nyúlnő Jolán és Nyúlférfi Pista, megfogadják-e, hogy a Társadalom jóléte érdekében teljesen alávetik magukat mindenben a Csordaszellemnek?
-Igen.
-Makmak. Mak.
-Akkor most önök, Nyúlnő Jolán, Nyúlférfi Pista és a Csordaszellem, mostantól házasok.

 

 

Mi az, hogy “Isten beszéde”, és befejezett-e a Biblia?

Mi az, hogy “Isten beszéde”, és befejezett-e a Biblia?

A legtöbb protestáns keresztény úgy tartja, hogy a Biblia Isten beszéde (“igéje”), és ezzel én egyet is értek. De mit is jelent ez?

Azt nagyjából mindenki tudja, hogy a Biblia a keresztény egyházakban nagyjából ugyanazt jelenti, a protestánsoknál pedig teljesen ugyanazt: 66 rész, Ószövetség, Újszövetség, evangéliumok, apostoli levelek, stb. Aki kicsit belegondol, hamar rájön, hogy mivel sem az Ószövetséget, sem az Újszövetséget nem 1 pillanat alatt írták meg, ezért nem is létezhettek mindig így egyben összegyűjtve. Azaz, valamikor ezeket összerakták egy könyvbe: az Ószövetséget pár száz évvel az időszámítás előtt, az Újszövetséget meg pár száz évvel az időszámítás után. Na de ez se magyarázat mindenre, hiszen mi alapján rakták össze és kik? Hiszen voltak olyan írások, amelyeket egyesek beleraktak volna, mások nem. Sőt, ilyenek ma is vannak, hiszen nem ért egyet minden egyház ebben. Bár, mint írtam, a protestáns egyházak szinte teljesen egyetértenek abban, hogy mi való a Bibliába és mi nem.

De az, hogy valakik összerakták egybe, még nem magyaráz meg semmit. Mert bár vannak értelmes szempontok, de ezeket a szempontokat kik határozták meg? És honnan tudjuk, hogy ezek értelmesek? :) Na de a lényegre térek: sok keresztény azt hiszi, hogy az a kijelentés, hogy “a Biblia Isten szava és igaz” egy bizonyíték amellett, hogy a Biblia Isten szava és igaz. :) És az, hogy mi került a Bibliába, abban az a logika, hogy mi van a Bibliában megírva! :) Láthatjuk, hogy ezek sem nem érvek, sem nem bizonyítékok. Ezek legfeljebb TANÁCSOK. Azaz: én, vagy más protestáns ember, vagy egyházak azt tanácsolják neked, hogy a Biblia mai formája (összeállítása) jó, és ezért hasznos olvasni. Az, hogy az ember meggyőződjön ennek a tanácsnak az igazságáról, utána kell járnia a dolgoknak! Ha nem jár utána, hanem csak vakon elhiszi, hogy “a Biblia igaz”, azzal nem megy sokra az élete során…

De van itt egy másik érdekes kérdés is, és az írásom főleg erről szól. A legtöbb egyházi vagy gyülekezeti tanító azt mondja, hogy amikor ő tanít, akkor Isten beszédét szólja. Na de megkérdezném: ez mennyiben Isten beszéde? Ha annyira, mint a Biblia, akkor vajon ennek a tanítónak lenne-e bátorsága a pulpitusról elmondott tanítását leírni, és hozzácsatolni a Bibliához? :) Mert ha igen, akkor oké, akkor elhiszem neki, hogy ő azt hiszi, hogy Isten beszédét szólta. Ha nem, akkor meg… mégsem Isten beszéde, amit tanít? Vagy csak nincs bátorsága ezt kimondani? Hogy is van ez? Na persze itt jön a válasz: amit tanít, az egyezik a Bibliában leírtakkal. Na de ez akkor lenne igaz, ha a Bibliát szó szerint olvasná fel! Ha már hozzátesz, magyarázza, akkor feltehetjük a kérdést: mennyire egyezik a tanítása a Bibliával? Persze sok tanító talán úgy gondolja, hogy a Biblia “az egyedül igazi”, ő csupán magyarázza amit ott van! Ez azért nem jó érv, mert a Biblia elég nagy része más bibliai részek magyarázata, pl. az apostolok levelei nagyrészt az Ószövetség magyarázatai, mégis a Biblia részének tartjuk ezeket a magyarázatokat is. Más tanítók meg azt mondják, hogy ők aztán tényleg Isten beszédét szólják, 100%-ban! Ők bizonyára hozzá is mernék csatolni a Bibliához amiket tanítanak, bár én még nem találkoztam olyannal, akinek ehhez lenne bátorsága. Ahhoz bezzeg van, hogy azt állítsa: ő Isten beszédét szólja. :)

Pedig én hiszek abban, hogy a Bibliához hozzá lehetne tenni ma is! Mert hát, mint az elején írtam, nem volt mindig így egy könyvbe összerakva az, amit ma Bibliának tartunk. Tehát logikus lehet, hogy ha ma is vannak olyan “szintű” tanítók, mint pl. annak idején a próféták, apostolok, akkor hozzá lehetne tenni az ő tanításaikat a Bibliához! De miért nincs ehhez bátorságuk a mai tanítóknak? Persze erre lehetne az a válasz, hogy az újszövetségi tanítások alapjait a 12 apostol rakta le, és elég, ha csak ez van a Bibliában. Csakhogy itt jön a bökkenő, ugyanis Pál apostol nem a 12 “fő-apostol” közé tartozik, mégis ő írta az Újszövetség nagy részét. Tehát ebből is következne, hogy ma is lehetnének ilyen apostolok, akiknek a tanításait bele lehetne rakni a Bibliába! Miért nem tesszük ezt ma? Nincs elég bátorsága ehhez a tanítóknak? Vagy tudják magukról, hogy nem tudnak olyan tisztán tanítani, hogy azokat hozzá csatoljuk a Bibliához? De ha így van, miért nem mondják ezt ki? Szerintem ez lenne a becsületes! Mégse nagyon hallottam még olyan tanítót, aki ezt kimondta volna…

Tehát én két lehetőséget tartok egyenesnek és becsületesnek:

1: aki tanít, mondja meg egyenesen, hogy a tanításai nem biztos, hogy 100%-ban Istentől vannak!

2: aki tanít, és azt gondolja, hogy ez bizony 100%-ban Isten beszéde, akkor merje ezt kimondani egyenesen, és amit tanít, azt szépen írja le, és csatolja hozzá a Bibliához!

Illetve van még egy:

3: aki hirdeti Isten beszédét, a tanítás közben jelezze, hogy mi az, ami 100%-ban Isten beszéde, és mi az, amiben nem biztos, hogy 100%, ugyanis például az apostoli levelekben is találunk ilyet! (igaz, nagyon keveset, úgy tűnik az apostolok nagyon biztosak voltak a dolgukban…)

Mindjárt tisztább lenne a helyzet a különféle gyülekezetekben! Mert ügye most ilyeneket senki se mer kimondani. Sőt, erről az egész kérdésről se beszélnek. Valahogy a tanítók, lelkészek, papok úgy beszélnek, mintha 100%-ban tuti, hogy Isten beszédét szólnák, de ahhoz mégsincs bátorságuk, hogy ezeket leírják és hozzá csatolják a Bibliához. És az a szomorú helyzet, hogy ez a tanítóknak és a hallgatóknak is kényelmes állapot… ugyanis így az egész dolog szépen el van kenve, és zavaros…

Még néhány gondolat. Sokan azt mondják, hogy a Jelenések könyvének legvégén lévő “ne tegyen senki hozzá ehhez a könyvhöz” kijelentés az egész Bibliára vonatkozik. Nos, ez egyszerűen cáfolható: egyrészt amikor a Jelenések könyve íródott, még nem is volt összerakva a Biblia a mai formájában. :) Másrészt Jézus mondja, hogy aki elvesz a beszédeiből, a legkisebb lesz a mennyek országában, míg a Jelenések könyvében az a bizonyos mondat arról szól, hogy aki elvesz belőle, az nem kerül a mennybe…

 

A betű öl? Avagy a Biblia alattomos kijátszása a Szellem ellen

A betű öl? Avagy a Biblia alattomos kijátszása a Szellem ellen
(Sajnos ez az írás nincs túl jól megírva, ennyi sikerült.)

Annak idején kezdő keresztény életemre egyik legrosszabb hatással a “betű öl” bibliai rész félremagyarázása, elferdített tanítása volt. Évekre, sőt, talán évtizedekre megbénította a gondolkodásomat sok szempontból, annak ellenére, hogy már a legelején tudtam, hogy mi vele a gond… Nos, ez az írás erről szól.

Nagyon népszerű tanítás egyes keresztény közösségekben, hogy maga a Biblia csak “halott betű”, azaz nem lehet megérteni “szellem” nélkül. Nos, ebben tényleg van valami (minimális) igazság, de nem ebben a formában, ráadásul a Bibliában ahol a “betű öl” rész van, az teljesen másról szól (erről írok mindjárt).

De mi is lehet ez a dolog, hogy a Biblia csak Isten Szellemének segítségével érthető meg? Valóban, a Biblia nehéz olvasmány, a mai ember számára teli van nehezen érthető dolgokkal. Például akár veszélyes is lehet, ha az ember épp egy olyan részt olvas el belőle, ami neki ott és akkor egyáltalán nem “üzenet”, de a szerencsétlen azt hiszi, hogy az épp rá vonatkozik. Akár tragédiák is lehetnek ebből. Na de ez nem a Biblia hibája, hanem az olvasóé… ne nevezzük már ilyen miatt a Bibliát “halott betűnek”!

Vajon több vagy jobb a Bibliánál például egy személyes beszélgetés Jézussal? Nyilvánvaló, hogy amikor egy ember annak idején személyesen Jézussal beszélgetett (amikor Jézus itt volt a Földön), akkor Jézus biztosan neki szóló üzeneteket adott át. Ha nem értette, vagy félreértette, akkor Jézus ott helyben segített neki megérteni. Ez a személyes kapcsolat lényege, és látunk is példákat ilyen beszélgetésekre a Bibliában. Na de ez sem ilyen egyszerű! Mert például mi volt akkor, amikor Jézus egy tömegnek beszélt? Biztos, hogy volt a tömegben olyan ember, aki nem értette az épp elhangzó beszédet, pedig maga Jézus mondta azt, személyesen, élőben! Akkor ezek szerint Jézus élő beszéde sem elég jó? Nem elég “szellemi”? Vagy mi van?!

Sőt, van olyan is, amikor Jézus személyesen beszélt valakivel, és az semmit se értett belőle, vagy nem is akarta érteni, például a farizeusok. Ők beképzeltek, képmutatók és gonoszok voltak, nem csoda, hogy nem értették Jézust. Élőben beszéltek a Megváltóval, mégse értették. Sőt, verték a mellüket, hogy ők Mózes tanítványai és Mózest olvassák, Jézus meg megmondta nekik: ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Tehát Jézus egyértelműen kimondta, hogy aki Mózesnek hisz, az neki is hinni fog. Továbbá mindebből kiderül, hogy a Biblia megértésének a legfőbb akadálya a képmutatás és beképzeltség.

Magyarul a Biblia (és Isten) megértéséhez először is nyitottság, érdeklődő lélek, alázat kell, továbbá türelem, hiszen a Biblia meglehetősen vastag könyv, és nagyon tömény. Na most a kérdés az, hogy a Biblia olvasása közben mennyire vagyunk személyes kapcsolatban Istennel, Jézussal? Ha egy-egy részt kiragadunk a Bibliából, akkor nagyon félreérthetjük. Tehát logikus, hogy érdemes az egész Bibliát átfogóan ismerni és érteni. Illetve nagyon hasznos, ha olyan emberekkel beszélgetünk, akik már jobban ismerik a Bibliát, Istent.

A Biblia Istenről, Jézusról szól, tehát nagyon káros dolog, ha azt mondjuk rá, hogy “a betű öl”. Ami öl, az az, ha nem értjük! De ez nem a Biblia hibája, hanem a miénk! És ha kiragadunk belőle részeket! Ha meg nagyképűek és képmutatók vagyunk (mint a farizeusok), akkor nem csoda, hogy nem értjük a Bibliát!

Na de egyesek szerint a Biblia írja azt, hogy a “betű öl”! Na itt jön az írásom lényege. Az egyik apostol részletesen ír arról, hogy az ószövetségi Törvény lényege, hogy rávezet minket arra, hogy bűnösök vagyunk, és hogy nem vagyunk képesek betartani a Törvényt. Ezáltal megöl minket, és Krisztushoz vezet, hiszen aki megérti, hogy bűnös és halott, az Jézushoz menekül! És az apostol a Törvényt nevezi itt betűnek, és itt mondja, hogy “a betű öl”. Meg hogy ez jó és szükséges dolog, azazhogy a betű megöl minket, hiszen enélkül nem látnánk be, hogy csak Jézus segíthet rajtunk! Tehát szó sincs itt arról, hogy a betű az a Biblia lenne, amit “csak szellemmel lehet megérteni”, vagy ilyesmi…

Valójában egyesek a “betű öl” igerészt egyszerűen a bibliaolvasók összezavarására használják, és arra, hogy amikor nincs érvük, akkor bárkire rásüthetik hogy ő nem érti a Bibliát, mert “szellem nélkül” akarja értelmezni”, azaz “a betű megölte” őt. Ez sima zavarosítás, misztifikálás, ráadásul egy teljesen egyértelmű apostoli tanítás totális és szörnyű félremagyarázása… Sok keresztény közösségben divatos az utóbbi évtizedekben a Biblia, az értelem, a megértés, és mindenféle dolgok ilyen módon való misztifikálása, és azok megbélyegzése, akik nem értenek velük egyet…

Akit bővebben érdekel a téma, Némó írt róla kiválóan itt: http://leporollak.hu/hitgyuli/LOGREMA.HTM

 

Programozás, információ, filozófia

Programozás, információ, filozófia

Ez az írásom arról szól, hogy miért érdemes megtanulni programozni. Nem arról szól, hogy legyünk programozók, legyen ez a szakmánk, éljünk meg ebből, hanem arról, hogy programozni megtanulni azért is érdemes, mert ezzel jobban megérthetjük a világ alapjait.

Régen az emberek nem ismerték az atomokat, molekulákat. Az ókorban az anyagról azt gondolták, hogy tűz, víz, föld, levegő, vagy valami ilyesmi “alap elemekből” áll. Aztán jóval később eljutottunk a molekulákhoz (amelyek atomokból állnak), és az atomokhoz (amelyek elemi részecskékből állnak), majd aztán oda, hogy az elemi részecskék még “kisebb” elemi részecskékből állnak.

Az anyag tehát valamikből áll. A komplexebb anyagi dolgok (mondjuk egy szék, egy fa, vagy egy ember) ezekből a kis részecskékből épülnek fel. De vajon miből állnak a “nem anyagi” dolgok, például egy gondolat? Na persze egy materialista azonnal rávágja, hogy “hát anyagból!”. És természetesen a saját világnézete szerint igaza is van, hiszen szerinte a gondolat az anyag egy nagyon bonyolult konfigurációja.

Na de mi van akkor, ha azt a filozófiai közhelyet mondom most, hogy “nincs anyag”? Mert hát ügye fel lehet úgy is fogni – még akár a materialista világnézettel is – hogy az anyag kis részecskéi valójában már nem is anyagi természetűek, hanem jóval pontosabb lenne úgy mondani, hogy mondjuk “információk”. Tehát, hogy nincs szükség az “anyag” megjelölésre, jóval egyszerűbb, tisztább és logikusabb, ha az egész világot egy információs konfigurációnak tartjuk.

Egy könyvben olvastam egy nagyon okos gondolatot: “Nincs olyan, hogy valami, csak olyan van hogy valamit csinál.”. Ez egy szép összefoglalása annak, hogy a pontszerű, kis “fekete golyónak” elképzelt atom-felfogásból eljutunk oda, hogy nem találunk az atomban, se az elemi részecskékben, sem sehol kis fekete golyókat, hanem mindig csak “valamit csináló”, egymásra ható… valamiket… akarom mondani valamit csináló valamit csinálókat. :)

Egy tudós mondta a múlt század közepén: “Végül az anyag energiának, az energia pedig információnak bizonyul majd.” Nos, ez egy zseniális kijelentés. De mi az információ? :) Most térjünk akkor rá a programozásra…

A mai számítógépekben az információ kettes számrendszerben van ábrázolva (binárisan). Maga a bináris számrendszer megértése már egy nagy lépés arrafelé, hogy megértsük, mi is az információ. Persze ez más számrendszerekre is igaz, de talán a bináris a legjobb erre a célra. A bináris számrendszerben ügyebár számokat ábrázolunk két jel (1 és 0) felhasználásával. Na most mi van akkor ha azt mondjuk, hogy nem csak számokat, hanem bármit, sőt, mindent lehet ábrázolni binárisan? Mert hát ügyebár a számítógépekben ez történik, feltéve persze, ha elhisszük, hogy egy számítógépben bármi valóságos ábrázolható. Na persze tudjuk, hogy például attól, hogy mondjuk egy alma fotóját nézzük a monitoron, az az alma nincs ott benne a számítógépben. Még akkor se, ha az alma mondjuk egy komoly 3d modell, vagy akár egy nagyon komoly molekuláris szimuláció. Vagy mégis? Ha egy nagyon komoly atomi, illetve elemi részecske szintű szimulációval létezik az az alma a számítógépben, azaz le van programozva tökéletesen az alma ott benn, akkor azt már almának tekinthetjük?

Tehát itt felvetődik a nagy kérdés, hogy létezik-e bármi a valós világban, ami tökéletesen ugyanúgy ábrázolható egy számítógépben, binárisan, programkódként? Mert hát ügyebár minden, ami a számítógépeinkben van, valójában a valós dolgok leegyszerűsített modelljei. Ezek is nagyon hasznosak persze, de mégsem valódiak. Na de miért nem valódiak? Mert elméletileg lehetetlen a valóságot binárisan ábrázolni, programkódként? Szerintem nem. Hanem egyrészt azért, mert a valóságot sem ismerjük 100%-osan, másrészt, ha ismernénk is, a valóság olyan bonyolult, hogy képtelenség lenne ábrázolni egy számítógépben. Vegyük például megint az almát. Az alma nagyon sok sejtből áll, a sejtek nagyon bonyolultak, nagyon sok részegységből állnak, ezek a részegységek nagyon sok molekulából, a molekulák nagyon sok atomból, az atomok pedig nagyon sok elemi részecskéből és így tovább. És hát hol van egy alma az ember bonyolultságához képest?

De térjünk vissza a programozáshoz, és ahhoz, hogy elvileg minden valóságban létező dolog leprogramozható. Tehát véleményem szerint ez az állítás igaz, azaz minden leprogramozható lenne elvileg, csak hát az előbb leírtak miatt ez nem lehetséges tökéletesen. (Természetesen annak is van értelme, ha nem tökéletesen programozzuk le, hiszen ezek a szimulációk is használhatók sokmindenre.)

De miért is gondolom én ezt? Hiszen hihetném azt is, amit az emberek többsége, hogy a valóság valamiféle misztikus dolog, ami semmiképpen sem programozható le, hiszen… de miért is? Mivel érvelnek ezek az emberek? Sok ember már elfogadja azt, hogy az anyagi világ egy tökéletesen logikus és megérthető rendszer, de még hisz “szellemi” dolgokban is, amelyeket… hogy is mondjam… misztikusnak gondol. Szeretet, jóság, szépség stb… ezeket a legtöbb ember valamiféle misztikus dolognak véli. Csak a legkövetkezetesebb materialisták között találni olyan embereket, akik ezekről a dolgokról is tudni vélik, hogy ezek nem valamiféle misztikus dolgok, hanem az anyagi világból származnak, az anyag “következményei”. Például egy élőlény azért szereti a társát, mert… (és itt bonyolult biológiai érvelés következik). Egy ember azért tart szépnek egy virágot, mert… (és itt bonyolult biológiai érvelés következik).

Bár én nem vagyok materialista, mégis ezekben a dolgokban ezekkel a következetes materialistákkal értek egyet. De én nem beszélek anyagról, hanem csak programokról, programkódokról, információról. Tehát szerintem az anyag is program. Minden program. A valós világ program, az atomok és elemi részecskék valójában programok, és minden ami belőlük felépül, az programozás. Mi is programok vagyunk, az értelmünk program, a gondolataink programok.

Nos, ezért érdemes megtanulni programozni, hogy ezt megértsük. :) És méghozzá nem az úgynevezett “magas szintű” programozási nyelveket, hanem az “alacsony szintűeket” (asm, gépi kód). (Az alacsony szó itt nem azt jelenti, hogy a nyelv alacsonyabbrendű a magas szintű nyelvekhez képest, hanem azt, hogy közelebb áll a számítógép belső nyelvéhez.)

Ennek az írásomnak még majd lesz folytatása.

 

How to prove the existence of God strictly logically?

How to prove the existence of God strictly logically?

First let’s make clear what God is and what kind of God this writing is about. God is omnipotent and omniscient, someone or something that stays above everything. That’s all. This writing is not about the God of Christianity or other religion, just generally the omnipotent and omniscient God. Obviously there is only one God like that. For example, with lowercase “god” is not omnipotent and omniscient and there can be more ones. Even the man can be called god.

This proving is not only any theoretical thinking. This proving proves that this omnipotent and omniscient God necessarily exists in this world and in all the possible worlds.

I wrote this writing following some materialist logic, which has several reasons but now I don’t explain why I did so. This writing is going to be a little provocative and funny on purpose.

Let’s see the proving. Let’s make clear one important thing: there is no random. There is nothing that could happen by chance. If someone doesn’t understand this, they understand almost nothing from this world. If someone wants to defend the existence of random and refers to statistics, the limits of our knowledge and similar things we can be sure they don’t understand that there is no random and it has no sense to speak to them about this topic. The situation is especially grave if they say that the science has already proved there is random. A person like this cannot have thought much about this topic (but they have learnt much about it at school.)

This is the end of the proving. The things below are only supplements.
As there is no random, there is a reasonable connection between all things that exist. All the things that exist in the world (from the particles to the galaxies) are reasonable and they are in a non random connection with each other. Of, course, the reasonability of these connections cannot always be understood by us or by anyone who isn’t God (at any rate in short time). But this doesn’t mean that these connections aren’t reasonable. As there is no random and everything in the world is reasonable, it is logical that God exists.
Is God a person? However it is not the topic of this writing, I also write about this because it can give some help to understand this.

Implicitly and logically an omnipotent and omniscient God is a person too. But what does it mean that somebody is a person? Not only a human can be a person but, for example, a dog too. But somebody can think even an ant is a person because it is very cute and intelligent. So the concept of a person is not yes/no type but it is “quantitative”. The more complex a thing is “organically and actively” (I cannot write it better) the rather it is a person. Apart from God we humans are the most person-like beings. God is much rather a person than we people. God is the perfect and total person as He is the most complex too.

It follows that in the world the most similar to God is the human. It doesn’t mean that a dog or an ant wouldn’t be similar to God, of course, they are also similar but not as much as the human. (Of course on other planets there can be more “person-like” beings than humans who we don’t know yet.)

The consequence of all this is also that everything that can be found in the world is the part of God. “In him we live, and move, and have our being” – as an ancient wise says and one of the Bible’s author accepts it too.

In the end: anything that we think random, chaotic or senseless is in fact rational and logical – as there is no random. There is neither global nor local random. Those who call anything random (except for its everyday meaning) they do not understand much about the world and about the omnipotent and omniscient God (however they must have “learnt” a lot about these at school).

Obviously God is also above the time as He is above the material and everything. As we live within time, it is also logical that anything that we think random or senseless (foolishly) can later clear up (for us) that it is rational and logical.
As I’ve written above: this writing is not about what God is like. That would be a different topic.

A Pistabácsi és a Managgger

A Pistabácsi és a Managgger

A Pistabácsi épp a krumplit kapálta, amikor megjelent a főnöke, a Managgger.
-Jó napot Pistabácsi! – kiáltotta vidáman a Managgger.
-Jó napot – válaszolta a Pistabácsi.
-Hogy halad a krumpli projekt? Halad? Nő már az a krumpli?
-Igen, halad, halad. Dolgozunk keményen rajta, én és a természet.
-Pistabácsi! Lenne egy kis megbeszélni valónk. Úgy néz ki, egy kicsit változtatunk ezen a krumpli projekten. Disznókat kéne inkább tenyészteni. Ért maga a disznókhoz?
-Értek, persze…
-Akkor jó. Úgy kéne csinálni, hogy akkor most ezt a krumpli projektet átalakítjuk, és a disznóknak két hónap múlva készen kell lenniük.
-Hm, ezt most nem értem… Két hónap alatt nem lesz disznó… még ha a krumplik kisdisznókká változnának, akkor se… Két hónap múlva a krumpli lesz készen, hiszen azon dolgoztam. Persze csak ha természet is úgy akarja. Vagy nem teljesen értem amit mond…
-Nézze Pistabácsi, ezek a szakmai dolgok engem nem nagyon érdekelnek, ez a maga dolga és feladata. Ezeket magának kell megoldania.
-Na de…
-Pistabácsi! Adtunk időt a krumplira. Most át kell váltani disznóra. Ilyen egyszerű. Az, hogy hogyan oldja meg, a maga dolga, de a határidőt tartani kell. Ha nem tudja megoldani, majd felveszünk mást maga helyett, aki szakmailag profi és hajlandó túlórázni meg hétvégézni is. A lényeg, hogy a krumpi projektbe belerakott idő ne vesszen el.
-Értem. Hát ez nem fog menni…
-Hát akkor maga ki van rúgva.
-Értem. Nézze Managgger úr, én arról nem tehetek, hogy maga semmihez se ért, sose dolgozott, sík hülye mindenhez, és tudás helyett csak egy szarosdiplomája van…

(C) 2014 Baráth Endre

 

As a Christian, why don’t I believe in the faith?

 

As a Christian, why don’t I believe in the faith?

Faith (or what people name faith) is a huge borderline in the different ways of thinking and world views. The various religions often refer to the faith as a kind of explanation for everything while they say that the substantial things of the world (e.g. God, things in connection with God) cannot be explained but (as they say) “it cannot be understood, it must be believed in”. We can also say this is the blind faith.
Other world views (e.g. atheism, materialism) say the opposite: things can be understood, examined, research can be done. According to them faith is silliness and extremely harmful.
Those who say the middle way (the golden mean) always think that truth is somewhere between the two ones.
This writing is not definitely about who is right but as a Christian I try to explain why I don’t believe in the faith-concept which is called faith by most people and most Christians. This writing is for Christians so I tried to write to make them understood.
Perhaps the most important thing is that I don’t believe in blind faith, of course, and I haven’t read about it in the Bible either. Believers who act in the Bible never believed in God, God’s things just because they believed with an unexplainable blind faith. Of course, this doesn’t mean they understood everything. And here is the main thing: Of course, I don’t say that you can believe in something only in the case you entirely understand it, know it, “see” it. It is not possible to know everything, to understand everything entirely neither from the world nor from yourself nor from anything. This is only said by an old fashioned, stupid materialism. (In reality it is also a lie that we can fully understand simple material things, such as a chair.)

Thus I declare that the faith of the believers acting in the Bible is not a blind faith at all, it isn’t anything confused-mysterious, unexplainable. However it’s a fact that the today Christian Churches mostly consider faith like this and propagate this.
I think the essential problem with the explanation and practice of the faith is that the Christian believers do not dare say that they don’t know it in reality either and that’s all. They do not dare confess to themselves either that what they don’t know cannot be absolutely explained by confused faith-things but they should confess/admit they don’t know that.
Nowadays, of course it’s a fact that it’s difficult to do this as the spirit of the age today (the materialist-atheist spirit of age) lies that we can and must know everything. It lies: what cannot be proved doesn’t exist. It lies: what cannot be proved in a laboratory in half an hour, doesn’t exist. However it is a lie and they also know that. They don’t dare admit either that their life is not a half-an-hour-long experiment that can be repeated any time but it is a risky and uncertain LIFE.
So I think, both materialists and Christians went from one extreme to the other. With the Christians it’s very tragic and sad. Because, what do Christians teach and practise in connection with the faith? The following: If you “have to” believe in something, that thing cannot be examined any more, cannot and need not be understood better, moreover it’s a sin to go on researching it because if you do so you are unchristian. Well, this is totally the opposite of what can be found in the Bible. Some Christians also found out that “you have to believe with your heart” meaning some kind of sentimental-romantic heart-concept and not what can be found in the Bible. Because the Bible uses the word “heart” for some kind of more profound sense which is spectacular too.
The materialist spirit of age has another lie: What you cannot explain exactly and express with words, cannot be true either. Or if it can, the person who says something but cannot exactly explain it, is stupid. A stupid and a worthless person. Because the real, precious persons can explain everything exactly, expressing themselves professionally.

Of course, I exaggerate but now it can be more understandable what I want to say.
In the same way, lots of Christians think and practise that those who don’t confess their faith and heart concepts are not Christians either or at least are heretic erring seriously. They also excommunicate those who don’t dare say about everything enthusiastically, with self-confidence, that they beleive in them with heart. And that those things have to be believed in with heart and that’s all. It hasn’t to be researched, looked for, understood but it is full and ready with the way that we be believe in it with heart.

What is the explanation for this? Why do the believers behave like this and why do they teach these? I think the key is power and pride. Because, how cool it seems to say “we believe in it with heart” if we don’t understand it! How glorious words! How self-confidently! And who is self confident and decided must have right too! And how cool it is that without research, without looking for, without thinking you just guesstimate and say “I believe with heart”. Those who dare admit they don’t understand, don’t believe, don’t know a lot of things, will be excommunicated, looked down on, contemned. Like the materialist spirit of age (which has expropriated the sense and intelligence for itself) also looks down on everyone who doesn’t know everything.
Of course, I exaggerate but I do it on purpose in my writing in order to express better what I want to say.
In the end here are some sentences about what God can think about this “we believe with heart” mystical-confused thing. I think the following: “They already believe in everything so I have nothing to do here any more …”
I think Jesus spoke about it saying “be like these children”. The little children aren’t ashamed of themselves if they don’t know anything (if everything is ok) and they research. That’s why they are very good at researching because they don’t trick themselves that they are very cool and know everything with a great self-confidence. However as they are growing up they kill this mentality in themselves. However as Jesus says this mentality is needed to get to know God.