Endi honlapja

Figyelem! Az itt található írások az én tulajdonaim, engedély nélkül nem használhatók fel! Keresztény vagyok, de a keresztények nem fogadnak be maguk közé (legtöbbjük undorodik tőlem). Ennek legfőbb okairól itt olvashatsz, vagy itt.

Keresztény nézeteim a protestáns nézetekhez állnak közel. A Római Katolikus és hasonló egyházakat nem tartom keresztény egyházaknak, sőt, annak a bizonyos “Nagy Prostituált”-nak tartom őket, amelyről a Jelenések könyve ír.

Írásaimban igyekszem érthetetlen és zavaros teológiai szavak használata nélkül megfogalmazni, amit a világról, Istenről, vagy bármiről gondolok.

Amúgy én egy egyszerű, büdös, leizzadt fizikai munkás vagyok. :) De amúgy 3d grafikusként dolgozok, ez egy oldal a munkáimról.


endi

Isten létezése nem attól függ, hogy nekünk tetszik-e Isten

Isten létezése nem attól függ, hogy nekünk tetszik-e Isten

Sokszor éri kritika a hívőket, hogy azért hisznek Istenben, mert tetszik nekik Ő. Például mert Isten szerintük jó és szerető Isten. Pedig hát ügyebár Isten létezése nem attól függ, hogy jó vagy gonosz, vagy akármilyen. Attól meg főleg nem, hogy tetszik-e nekünk. Az ateisták vagy materialisták joggal kritizálják tehát ezt a hozzáállást, főleg ha a hívők érvnek hiszik Isten jóságát a létezése mellett. Csakhogy ami furcsa, hogy sok ateista is pontosan így gondolkodik, persze ők fordított okokból: azért nem hisznek Istenben, mert úgy látják hogy Isten nem jó, hanem gonosz! Pontosabban abba kötnek bele (részben joggal) hogy a hívők Istent jónak tartják, miközben a világot vizsgálva, hát… szerintük nem éppen az látszik, hogy Isten jó. Csakhogy persze attól, hogy Istent valaki rossznak, gonosznak tartja, nem gondolhatja azt, hogy Isten nem létezik. Meg attól se függ Isten létezése, hogy az állítólagos hívei mit mondanak Róla, és miért hisznek Benne. Tehát ha egy ateista hülyének nézi a hívőket, mert azok hülyeségeket beszélnek, vagy rosszul érvelnek, az nem lehet nekik érv arra, hogy nincs Isten.

Bármilyen hihetetlen, Jézus is beszél egy hasonló dologról, íme:

“Azután jött az, aki egy zacskó ezüstpénzt kapott. Ő így szólt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Még ott is aratni akarsz, ahol nem vetettél. Onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál magot. Féltem tőled, ezért elmentem, és elrejtettem a földbe az ezüstpénzt, amit adtál nekem. Most tessék, itt a pénzed. Ekkor az úr azt mondta neki: Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahová nem szórtam magot. Akkor miért nem tetted bankba a pénzemet, hogy amikor visszajövök, kamattal kapjam vissza?! Vegyétek hát el tőle azt az egy zacskó ezüstpénzt! Adjátok oda annak, akinek tíz zacskó ezüstpénze van! Mindenki, aki felhasználja azt, amije van, még többet fog kapni. Attól pedig, aki nem használja föl azt, amije van, mindent elvesznek majd.” (Máté evangéliuma)

Ebben a példázatban látunk egy embert, aki igazságtalannak tartotta az urát, ezért aztán a tőle kapott pénzt nem használta fel úgy, hogy hasznot hozzon, hanem inkább csak elásta. Pedig a bankba berakni még kevesebb munka lett volna, mint elásni! Megjegyzem, ez a példázat nyilván nem direktben szól az ateistákról, de azért felfedezhető némi hasonlóság azzal a mentalitással, amivel az ateisták viccelődnek és gúnyolódnak a szerintük igazságtalan Istenen. Pontosan arról szól ez a példázat, hogy ha valaki nem tartja igazságosnak Istent, akkor az azt jelenti hogy valamilyen szinten azért hisz a létezésében, legalábbis elképzelhetőnek tartja, hogy létezik. Mégis, csak viccelődni meg gúnyolódni tud rajta… na meg a hívőkön, akiket hülyének néz (és sokszor joggal!). Mert az sem érv Isten létezésének tagadására, hogy a hívei hülyék. :) Meglehetősen jól ismert ateista körökben is ez az idézet a Bibliából:

“A világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket.” (Korintus levél)

Végül még annyit jegyeznék meg, hogy a hívők se dicsekedjenek azzal, hogy hülyék, főleg, ha rosszul érvelnek Isten létezése mellett. Mert bár Isten minket, hülyéket választott ki, de ez nem azt jelenti, hogy hülyéknek is kell maradnunk…

Charles Darwin megidézte a káosz démont

Charles Darwin megidézte a káosz démont

A címet olvasva bizonyára a legtöbb materialista elküld engem melegebb éghajlatra, hiszen az evolúció elmélet ma már a legtöbb tudományág szerves része, sőt alapja. Ki merészeli kritizálni az evolúciót…?

Ez az írásom megint a véletlenről szól, a véletlen tudománytalanságáról. 

Először is el kell mondanom, nem nézem le Darwint, sőt. Isten egy brutálisan kemény logikai feladványt adott neki, de ő elbukott. De nem vagyok biztos abban, hogy emiatt Isten ítélete sújtaná. Túl nagy teher ez egy embernek… De ez az írás nem erről szól. Nem is szól konkrétan az evolúció átfogó cáfolatáról, mert az egy sokkal komolyabb téma lenne, meg persze én nem is vagyok képes rá.

Darwin tudós volt, annak tartotta magát. Logikus dolgokat keresett a világban, értelmesen vizsgálta az állatokat, növényeket, az élővilágot, és az ezeket mozgató természeti törvényeket. Persze az értelmes és igaz tudományba is bele lehet keverni súlyosan ostoba (sőt, gonosz) dolgokat, ahogy azt tette is Darwin és követői, az evolúciót igaznak tartó tudósok és követőik, azaz lényegében az emberiség nagy része (főleg a nyugati civilizáció). Sőt, nemhogy egy ostobaságot, hanem egy kifejezetten okkult dolgot kevertek bele a tudományba: ez a dolog pedig a káosz démon vagy káosz isten, tudományosnak hangzó, hazug nevén: a véletlen. Azért nevezem káosz istennek, mert legjobban valamiféle ősi “pogány” istenre hasonlít, sőt nem csak hasonlít, hanem az is. :)

(Sokan a szellemeket, démonokat valamiféle ijesztgető lényeknek hiszik, pedig a Gonosz fő ereje a hazugság. A hazugság uralja a világon a legtöbb embert. De térjünk vissza a témára.)

A tudomány a világban törvényeket keres. A törvények lényege, hogy mindig ugyanazt csinálják, ugyanúgy működnek, megismételhetők a események, amelyeket okoznak. Ez a logikus és értelmes gondolkodás és a tudomány alapja. Az, amikor valami (ugyanolyan kiinduló állapotból) mindig mást csinál, nem tekinthető tudományosnak, nem tekinthető természeti törvénynek. Ezekre szokták mondani, hogy véletlenszerű események. Ha a világban ilyet fedezünk fel – azaz véletlennek tűnő eseményeket – nyilvánvalóan azt keressük, hogy hogyan fejthetnénk meg, mi bennük a logika, mi bennük a törvényszerűség. De ha nem találunk benne törvényszerűséget, akkor nem mondhatjuk rá, hogy véletlenszerű (mivel véletlen nincs), hanem csakis azt, hogy még nem tudjuk mi ez, nem értjük. Illetve statisztikailag is vizsgálhatjuk, és ez is egy értelmes, de nem pontos – bár hatékony – vizsgálata a világnak. Sőt, bizonyos esetekben csak statisztikai számításokkal tudjuk vizsgálni a természet eseményeit. Azonban óriási hiba emiatt azt gondolni, hogy ezek az események véletlenszerűek.

Az értelmes hozzáállás ilyenkor az kéne legyen, hogy vagy nem értjük még, vagy pedig a világot irányító Totális Intelligencia (Isten) direkt ilyenre csinálta a világot, azaz: nem ismerhetjük meg teljesen. Mindkét nézet értelmes. Az a nézet azonban, amit a mai tudósok nagy része vígan és vakon elfogad: értelmetlen.

Nem tudom, hogy amikor Darwin kiadta az elméletét, mennyire foglalkoztak a kortárs tudósok ezzel a véletlen dologgal. Gyanítom, semennyire… Gyanítom, annyira lenyűgözte őket az evolúció elmélet, hogy az egyik fő részét (a véletlent) egyszerűen vakon és örömmel elhitték. Bizonyára azért is, mert el akarták hinni… Az értelmes Istent felcserélték a káosz istenre… Az evolúcióelméletnek így lett egy súlyosan gonosz, okkult része: a véletlen. Ma sem olvasunk szinte semennyi tudományos értekezést arról, hogy mit keres egy káosz démon egy tudományos elméletben… (furcsa, de az evolúciót tagadó tudományos vagy valamennyire tudományos művekben se olvastam még erről).

De nem ítélem én el szegény evolucionista tudósokat, nem is nézem le őket. Azért valljuk be, az evolúció elmélet (a véletlen részét kivéve) egy okos, ügyes elmélet, amely amúgy szerintem is részben igaz.

Szóval mondjuk csak ki: Darwin és követői szembeköpik a tudományt. Ráadásul ebből aztán egy hatalmas és erős világnézet lett: a materializmus, illetve az ateizmust is brutálisan erősítette. Mind az ateisták, mind a materialisták vígan és büszkén verik a mellüket arra, hogy az ő világnézetük bizony totálisan tudományos… Miközben ott röhög benne a káosz isten…

Természetesen sok istenhívő is vallja, hogy az evolúció igaz, ezt nevezik “deista evolúciónak”, amely szerintem egy sokkal-sokkal nehezebb téma, mint az ateista verzió, hiszen azt feltételezi, hogy Isten (mármint az igazi) valamiféle véletlennek látszó dologgal irányítja a világot… de erről majd máskor írok (ha lesz hozzá erőm).

 

Jézus az élet banánja

Jézus az élet banánja

Olvastam régebben egy könyvet, amelyet egy keresztény írt, aki egy olyan népnek hirdette Isten üzenetét, akik nem ismerték a búzát és a kenyeret. A fő élelmük a banán volt. Ezért ez az ember a “Jézus az élet kenyere” üzenetet úgy mondta el nekik, hogy “Jézus az élet banánja”. Nyilvánvaló, hogy ezzel 100%-ban átadta Isten üzenet erről a témáról. Ha szó szerint fordította volna le nekik az üzenetet, akkor előbb el kellett volna magyaráznia nekik hogy mi a búza és mi a kenyér. Ha jól emlékszem, nem ismerte túl jól ennek a népnek a nyelvét, ezért ez elég nehézkes lett volna.

Sok keresztény nem érti, hogy Isten üzenete nem az, ha szó szerint idézünk a Bibliából. Sőt, a legtöbben azt hiszik, hogy csak az Isten üzenete, ami pontosan benne van a Bibliában. Pedig hát a Biblia se létezett mindig abban a formában, amit ma ismerünk. Ennek az említett evangélistának a kijelentése, miszerint “Jézus az élet banánja”, simán belekerülhetne a Bibliába, hiszen ez is Isten üzenete.

Fontos persze megjegyezni, hogy a kenyér itt egy fontos ételre utal, ahogy a banán is. Számunkra – és a korabeli zsidók számára is – a búza és a kenyér az egyik legfontosabb étel, ahogy ennek a bizonyos népnek a banán. Tehát Jézus ezzel a hasonlattal azt mondta ki, hogy Ő a “fő étel”.

Természetesen az is fontos, hogy a zsidó nép, a zsidó történelem, a zsidó kultúra lényegi része Isten üzenetének, mivel maga a zsidó nép is Isten üzenete, mivel Isten részben velük és rajtuk mutatta és mutatja be önmagát. Éppen ezért fontos lehet megérteni a búzához és kenyérhez tartozó egyéb dolgokat is. De persze ezeknek az üzenetét is át lehet adni másféleképpen is…

 

A részeg katolikus egyház

A részeg katolikus egyház

A római katolikus egyházat a legtöbb ember a kereszténységgel azonosítja. Főleg igaz ez azokra, akik a tagjai, és szemükkel már nem látnak nyilvánvaló dolgokat sem. Mert például sok ateista, materialista egy minimális biblia-ismerettel, vagy egyszerű józan ésszel is világosan látja, hogy a római katolikus egyház egy… hazugság. Egy hatalmas hazugság. A képmutatás élő jelképe, a képmutatás maga.

Na de hát ők is azt tanítják, hogy Jézus a megváltó, és Isten az egyedüli igaz Isten, és így tovább! A keresztény értékeket képviselik! Sőt, az egész világon a keresztény értékeket képviselik, hatalmas sikerrel!

Pedig egy minimális biblia-ismeret elég hozzá, hogy belássuk: a katolikus egyház mindenféle mást is tanít, amelyek szöges ellentétben állnak a bibliai igazságokkal. És itt a lényeg: egyszerre tanítják és vallják az igazságot és a hazugságokat is. Ez egy meghasonlott állapot, megbomlott elme gondolkodhat csak így. Vagy egy részeg… Egy részeg mindenféle zavaros dolgot hisz és mond, és akár teljesen ellentmondó dolgokat is igaznak hisz. Ez lényegében az igazságnak és a hazugságnak is a dekonstruálása. Dekonstruálás. De sokkal jobb és egyszerűbb szó rá a részegség.

A Biblia az álkeresztény egyházat “Nagy Paráznának” (kurvának, prostituáltnak) nevezi, azaz egy olyan feleségnek, aki megcsalta a férjét (Istent), de váltig állítja közben, hogy ő hűséges és szent. Tehát “a nagy kurva” legfőbb munkamódszere, hogy egyszerre tanítja és vallja az igazságot és a hazugságot is. Természetesen ez azt is jelenti, hogy megtagadta az igazságot, csak éppen ezzel a mocskos trükkel. Így aztán ha számon kérjük rajta az igazságot, azt hajtogatja: de hát vallom és hirdetem az igazságot! Jaja, igen, ezt teszi. Közben pedig a hazugságokat is. És a legtöbb embernek ez pontosan elég…

Ezeket, amiket itt leírtam, a protestáns egyházak is vallották valaha. De ma már ők is behódoltak rómának, hogy meglegyen a földi biztonság, a földi jólét, a földi békesség… A földi gazdagság, a ház, autó, család, gyerekek, nemzet, barátok… A földi jólét és biztonság elérése érdekében még a Társadalommal és az Állambácsival is összefekszenek (akiket szintén becsapnak azzal, hogy “héé, mi mind keresztények vagyunk!”)… És így együtt nagy egyetértésben vallják az igazságot és a hazugságot… azaz a hazugságot… 

Isten és család: hazugság…

Isten és család: hazugság…

Sokan érvelnek Isten mellett úgy, hogy Isten közösségformáló erő, meg hogy a család összetartója. Meg hogy a kereszténység nemzetmegtartó, meg ilyesmik… Ezek mind hazugságok. (Ez utóbbi Magyarország Alaptörvényében is benne van, úgyhogy akár fel is lehetne jelenteni engem, amiért hazugságnak tartom. Valószínűleg fel is fognak majd idővel, és valószínűleg a saját testvéreim fogják ezt megtenni.)

De nézzük most azt a bizonyos család dolgot.

Jézus üzenete nem szól a családról, mármint a testi módon értett családról. Jézus világosan megmondta hogy az ő anyja, testvére az, aki Isten akaratát teljesíti. Ez a szellemi család, aminek semmi köze nincs a vér szerinti rokonsághoz.

Íme egy bibliai történet, egy ember története, aki a pokolba jutva is szerette a rokonait: a gazdag és a Lázár sztorija. A gazdag a pokolba jutott a halála után. Ott valahogy beszélgethetett Ábrahámmal, és azt mondta neki, hogy legalább a még élő családtagjait szeretné figyelmeztetni, nehogy ide jussanak… Kérte Ábrahámot, hogy küldjön el valakit hozzájuk, hogy figyelmeztesse őket, nehogy oda jussanak ahova ő. Szerette a családtagjait, rokonait…

Jézus és az Újszövetség üzenetének semmilyen értelemben nincs köze a vér szerinti családi vagy rokonsági kapcsolatokhoz. (Sem a nemzetihez. Sőt, az Ószövetségben Mózes törvénye világosan szabályozta, hogy bárki bármilyen népből betérhetett a zsidó népbe!)

Hazugság, hogy Isten, vagy Jézus tanításai mindig a családot erősítik. Jézus világosan tanította, hogy akár családok szakadhatnak szét az ő tanításainak hatására. Hiszen ha egy családban valaki Jézus tanításai szerint akar élni, emiatt lehet, hogy össze fog veszni azzal a családtagjával, akinek ez nem tetszik.

Nézzük:

Lukács 12:51 Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem hogy megosztást hozzak.

Lukács 12:52 Mert mostantól megosztottság lesz: egy öttagú családban hárman lesznek kettő ellen és ketten lesznek három ellen.

Lukács 12:53 Az apa fia ellen fordul, és a fiú apja ellen. anya lánya ellen fordul, és a lány anyja ellen. Az anyós menye ellen, a meny pedig anyósa ellen fordul majd.”

És íme, ez még durvább:

Máté 10:34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét hozzak a földre! Nem azért jöttem, hogy békét, hanem hogy kardot hozzak.

Máté 10:35 Azért jöttem, hogy szembeállítsam a férfit az apjával, a leányt az anyjával, és a menyet az anyósával.

Máté 10:36 Így az embernek a saját családtagjai lesznek az ellenségei.

Máté 10:37 Aki tehát jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, az nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon.

De természetesen Jézus üzenete okozhatja azt is, hogy egy szétszakadt, vagy haragban élő család tagjai kibékülnek egymással. De aki azt tanítja, hogy Jézus üzenete csak békét hoz, meg csak összetartást, meg csak szeretetet, az hazudik… És az is hazudik, aki azt állítja, hogy az a jobb, “sikeresebb” keresztény, aki el tudja érni hogy mindig béke és összetartás legyen…

 

Nyúlnő Jolán összeházasodása a Csordaszellemmel

Nyúlnő Jolán összeházasodása a Csordaszellemmel

-Nyúlnő Jolán! Feleségül megy-e az itt jelenlévő Nyúlférfi Pistához?
-Igen.
-Nyúlférfi Pista, férjül megy-e az itt jelenlévő Nyúlnő Jolánhoz?
-Makmak. Mak.
-Nyúlnő Jolán! Feleségül megy-e az itt és mindenütt jelenlévő Csordaszellemhez, leánykori nevén Korszellemhez?
-Igen.
-Megfogadja-e, hogy mindenben teljesíti a Csordaszellem kívánságait, parancsait?
-Igen.
-Megfogadja-e, hogy a minél nagyobb biztonság és jólét érdekében mindig és mindenben egyetért a Csordaszellemmel, most és a jövőben is?
-Igen.
-Megfogadja-e, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a másik férje, Nyúlférfi Pista is a Csordaszellem jó felesége legyen?
-Igen, természetesen.
-Megfogadja-e, hogy mindig szexi ruhába öltözködik, hogy minél több nyúlember, és ezáltal a Csordaszellem is mindig élvezhesse az ön testét, vagy legalábbis a látványát?
-Igen.
-Megfogadja-e, hogy közepesen erkölcsös lesz, nem fekszik le mindenkivel, hogy a Csordaszellemmel együtt fenntarthassák annak látszatát, hogy erkölcsösek, bármit is jelentsen ez?
-Igen.
-Nyúlférfi Pista, egyetért ön mindezzel, és beleegyezik hogy így legyenek ezek?
-Mak mak.
-Nyúlnő Jolán és Nyúlférfi Pista, megfogadják-e, hogy a Társadalom jóléte érdekében teljesen alávetik magukat mindenben a Csordaszellemnek?
-Igen.
-Makmak. Mak.
-Akkor most önök, Nyúlnő Jolán, Nyúlférfi Pista és a Csordaszellem, mostantól házasok.

 

 

Mi az, hogy “Isten beszéde”, és befejezett-e a Biblia?

Mi az, hogy “Isten beszéde”, és befejezett-e a Biblia?

A legtöbb protestáns keresztény úgy tartja, hogy a Biblia Isten beszéde (“igéje”), és ezzel én egyet is értek. De mit is jelent ez?

Azt nagyjából mindenki tudja, hogy a Biblia a keresztény egyházakban nagyjából ugyanazt jelenti, a protestánsoknál pedig teljesen ugyanazt: 66 rész, Ószövetség, Újszövetség, evangéliumok, apostoli levelek, stb. Aki kicsit belegondol, hamar rájön, hogy mivel sem az Ószövetséget, sem az Újszövetséget nem 1 pillanat alatt írták meg, ezért nem is létezhettek mindig így egyben összegyűjtve. Azaz, valamikor ezeket összerakták egy könyvbe: az Ószövetséget pár száz évvel az időszámítás előtt, az Újszövetséget meg pár száz évvel az időszámítás után. Na de ez se magyarázat mindenre, hiszen mi alapján rakták össze és kik? Hiszen voltak olyan írások, amelyeket egyesek beleraktak volna, mások nem. Sőt, ilyenek ma is vannak, hiszen nem ért egyet minden egyház ebben. Bár, mint írtam, a protestáns egyházak szinte teljesen egyetértenek abban, hogy mi való a Bibliába és mi nem.

De az, hogy valakik összerakták egybe, még nem magyaráz meg semmit. Mert bár vannak értelmes szempontok, de ezeket a szempontokat kik határozták meg? És honnan tudjuk, hogy ezek értelmesek? :) Na de a lényegre térek: sok keresztény azt hiszi, hogy az a kijelentés, hogy “a Biblia Isten szava és igaz” egy bizonyíték amellett, hogy a Biblia Isten szava és igaz. :) És az, hogy mi került a Bibliába, abban az a logika, hogy mi van a Bibliában megírva! :) Láthatjuk, hogy ezek sem nem érvek, sem nem bizonyítékok. Ezek legfeljebb TANÁCSOK. Azaz: én, vagy más protestáns ember, vagy egyházak azt tanácsolják neked, hogy a Biblia mai formája (összeállítása) jó, és ezért hasznos olvasni. Az, hogy az ember meggyőződjön ennek a tanácsnak az igazságáról, utána kell járnia a dolgoknak! Ha nem jár utána, hanem csak vakon elhiszi, hogy “a Biblia igaz”, azzal nem megy sokra az élete során…

De van itt egy másik érdekes kérdés is, és az írásom főleg erről szól. A legtöbb egyházi vagy gyülekezeti tanító azt mondja, hogy amikor ő tanít, akkor Isten beszédét szólja. Na de megkérdezném: ez mennyiben Isten beszéde? Ha annyira, mint a Biblia, akkor vajon ennek a tanítónak lenne-e bátorsága a pulpitusról elmondott tanítását leírni, és hozzácsatolni a Bibliához? :) Mert ha igen, akkor oké, akkor elhiszem neki, hogy ő azt hiszi, hogy Isten beszédét szólta. Ha nem, akkor meg… mégsem Isten beszéde, amit tanít? Vagy csak nincs bátorsága ezt kimondani? Hogy is van ez? Na persze itt jön a válasz: amit tanít, az egyezik a Bibliában leírtakkal. Na de ez akkor lenne igaz, ha a Bibliát szó szerint olvasná fel! Ha már hozzátesz, magyarázza, akkor feltehetjük a kérdést: mennyire egyezik a tanítása a Bibliával? Persze sok tanító talán úgy gondolja, hogy a Biblia “az egyedül igazi”, ő csupán magyarázza amit ott van! Ez azért nem jó érv, mert a Biblia elég nagy része más bibliai részek magyarázata, pl. az apostolok levelei nagyrészt az Ószövetség magyarázatai, mégis a Biblia részének tartjuk ezeket a magyarázatokat is. Más tanítók meg azt mondják, hogy ők aztán tényleg Isten beszédét szólják, 100%-ban! Ők bizonyára hozzá is mernék csatolni a Bibliához amiket tanítanak, bár én még nem találkoztam olyannal, akinek ehhez lenne bátorsága. Ahhoz bezzeg van, hogy azt állítsa: ő Isten beszédét szólja. :)

Pedig én hiszek abban, hogy a Bibliához hozzá lehetne tenni ma is! Mert hát, mint az elején írtam, nem volt mindig így egy könyvbe összerakva az, amit ma Bibliának tartunk. Tehát logikus lehet, hogy ha ma is vannak olyan “szintű” tanítók, mint pl. annak idején a próféták, apostolok, akkor hozzá lehetne tenni az ő tanításaikat a Bibliához! De miért nincs ehhez bátorságuk a mai tanítóknak? Persze erre lehetne az a válasz, hogy az újszövetségi tanítások alapjait a 12 apostol rakta le, és elég, ha csak ez van a Bibliában. Csakhogy itt jön a bökkenő, ugyanis Pál apostol nem a 12 “fő-apostol” közé tartozik, mégis ő írta az Újszövetség nagy részét. Tehát ebből is következne, hogy ma is lehetnének ilyen apostolok, akiknek a tanításait bele lehetne rakni a Bibliába! Miért nem tesszük ezt ma? Nincs elég bátorsága ehhez a tanítóknak? Vagy tudják magukról, hogy nem tudnak olyan tisztán tanítani, hogy azokat hozzá csatoljuk a Bibliához? De ha így van, miért nem mondják ezt ki? Szerintem ez lenne a becsületes! Mégse nagyon hallottam még olyan tanítót, aki ezt kimondta volna…

Tehát én két lehetőséget tartok egyenesnek és becsületesnek:

1: aki tanít, mondja meg egyenesen, hogy a tanításai nem biztos, hogy 100%-ban Istentől vannak!

2: aki tanít, és azt gondolja, hogy ez bizony 100%-ban Isten beszéde, akkor merje ezt kimondani egyenesen, és amit tanít, azt szépen írja le, és csatolja hozzá a Bibliához!

Illetve van még egy:

3: aki hirdeti Isten beszédét, a tanítás közben jelezze, hogy mi az, ami 100%-ban Isten beszéde, és mi az, amiben nem biztos, hogy 100%, ugyanis például az apostoli levelekben is találunk ilyet! (igaz, nagyon keveset, úgy tűnik az apostolok nagyon biztosak voltak a dolgukban…)

Mindjárt tisztább lenne a helyzet a különféle gyülekezetekben! Mert ügye most ilyeneket senki se mer kimondani. Sőt, erről az egész kérdésről se beszélnek. Valahogy a tanítók, lelkészek, papok úgy beszélnek, mintha 100%-ban tuti, hogy Isten beszédét szólnák, de ahhoz mégsincs bátorságuk, hogy ezeket leírják és hozzá csatolják a Bibliához. És az a szomorú helyzet, hogy ez a tanítóknak és a hallgatóknak is kényelmes állapot… ugyanis így az egész dolog szépen el van kenve, és zavaros…

Még néhány gondolat. Sokan azt mondják, hogy a Jelenések könyvének legvégén lévő “ne tegyen senki hozzá ehhez a könyvhöz” kijelentés az egész Bibliára vonatkozik. Nos, ez egyszerűen cáfolható: egyrészt amikor a Jelenések könyve íródott, még nem is volt összerakva a Biblia a mai formájában. :) Másrészt Jézus mondja, hogy aki elvesz a beszédeiből, a legkisebb lesz a mennyek országában, míg a Jelenések könyvében az a bizonyos mondat arról szól, hogy aki elvesz belőle, az nem kerül a mennybe…