Eleve elrendelés vagy szabad akarat?

Eleve elrendelés vagy szabad akarat?

Az eleve elrendelés és szabad akarat kérdése egy nagyon komoly és súlyos vallási, filozófiai, logikai témakör. Egy csomóan egy csomót vitáztak már róla az évezredek alatt, jó sok könyvet megtöltve a gondolataikkal. Melyik az igazság? Eleve el van minden rendelve? Mi a szabad akarat? Melyik az igazság? A vitázók két részre szakadtak, azaz legtöbben úgy gondolják, hogy vagy az egyik, vagy a másik lehet igaz.

Pedig valójában van még egy verzió: az, hogy mindkettő egyszerre igaz. És nem úgy, hogy bizonyos dolgok eleve le vannak rendelve, bizonyos dolgokban meg szabad akaratunk van, hanem úgy, hogy minden el van eleve rendelve. De akkor mi a szabad akarat? Mégsincs szabad akarat? Tehát csak eleve elrendelés van? Nem. A szabad akarat egy létező dolog, pedig minden eleve el van rendelve. Na erről fog szólni ez az írás.

Először is egy nagyon fontos dolgot tisztázni kell: ez a téma nem csak vallás-filozófia téma, hanem bármilyen világnézetben ott van, és bármilyen világnézetben nagyon fontos téma. És minden világnézetben ugyanaz is a válasz rá, azaz hogy egyszerre igaz a szabad akarat és az eleve elrendelés is. Pl. még a materializmusban is.

Nézzük akkor az eleve elrendelést. A világ egy mechnanikus szerkezet, amely a kezdő állapotának megfelelően működik, azaz a kezdő állapot teljes egészében meghatározza a jövőjét. Ezek igaz állítások. Bár a modern fizika látszólag eléggé bekevert ebbe a kvantumfizikával, de valójában nem változtatott semmit. Valójában amikor a kvantumfizika ellentmond ennek, akkor téved. Például az, hogy a megfigyelő megváltoztatja a világot pusztán azzal hogy megfigyeli, semmiféle változást nem jelent az eleve elrendelésre, azaz a világ mechanisztikus voltára vonatkozólag. Mivel mi (vagy bármilyen megfigyelő) is a világ részei vagyunk, az, hogy megfigyeltük is el volt eleve rendelve.

Tehát mégsincs szabad akarat? De van. A szabad akarat egy káprázat. Nem “csak egy káprázat”, hanem “csak” nélkül: káprázat. Nem leszólás ez, nem becsmérlése a szabad akaratnak, hanem sima ténymegállapítás. Számunkra, akik megéljük a szabad akaratot, ez bizony szabad akarat. Még akkor is, ha képessé vagyunk téve arra, hogy megértsük, hogy “felsőbb szemszögből” nézve káprázat.

Ebből következik, hogy az eleve elrendelés “szempontjából” (pl. Isten szemszögéből) nézve nincs szabad akarat, hiszen Isten mindent tud, mindent előre meghatározott. Amikor ugyanis valamit meghatározott a kezdetkor, tudta, hogy annak milyen hatása lesz a jövőben. Teljes mértékben tudta. Tehát ha tudta mondjuk, hogy valami rossz lesz a jövőben emiatt, máshogy is megteremthette volna. De nem tette. Azaz a rosszat is Isten teremtette. Félelmetes kijelentés ez? Végül is igen…

A Bibliában Pál apostol ír erről egészen elképesztően (a Róma levélben). Azonban a Bibliában elég sok helyen olyanokat olvashatunk, amelyek látszólag ellentmondanak ennek. Hogy a legjobb példát hozzam fel: Isten számonkéri a teremtményein a tetteiket… Pedig ő teremtette őket jónak vagy rossznak! Furcsa? Talán. Szörnyű? Talán. Logikátlan? Nem. Nehéz megérteni? Igen, nehéz megérteni. De meg lehet.

Térjünk vissza a szabad akarathoz. Most akkor csak képzeljük, vagy tényleg szabad az akaratunk? Isten szemszögéből csak képzeljük. Azaz az ő szemszögéből nézve nincs szabad akaratunk. Isten “gépezetei” vagyunk, akiket kezdetben “felhúzott” és most járunk úgy, ahogy meghatározta. De hogy ezt jobban megértsük, nem árt emlékezni arra, hogy Isten az idő felett is van. Tehát lényegében az idő is csak számunkra létezik mint “előre felé folyó” valami. Isten az időt ugyanúgy látja, mint pl. mi a teret. Sőt, még úgyabban. :) Hiszen mi a térnek sem vagyunk teljesen az urai, pl. mert lassan tudunk mozogni benne, vagy mert nem is tudunk mindenhová eljutni. Isten pedig egyszerre létezik az időben, térben, és mindenben (pontosabban fordított a helyzet persze, azaz a tér, az idő és minden Istenben van). Tehát ha Isten “fejével” akarunk gondolkodni – és Isten képessé tett minket erre! – akkor tudnunk kell, hogy neki ezek mind “egyszerre léteznek”.

De akkor ezek szerint a Biblia teli van tévedésekkel? Mert hogy Isten számonkér, Isten beavatkozik a történelembe bizonyos időpontokban, sőt, néha megbánja amit tett stb. Mintha nem lenne ura se a térnek, se az időnek, se a történéseknek… Erre is van válasz, méghozzá az, hogy Isten úgy lép kapcsolatba velünk, hogy közben részben a mi világunknak, körülményeinknek, “teremtmény mivoltunknak” megfelelően viselkedik. Miért? Mert máshogy nem lennénk képes semmit se érteni belőle. Egyáltalán semmit. Tehát amikor Isten számonkéri azt, amit valójában ő rendelt el, akkor az nem logikátlan, nem ostobaság, nem “bibliai mese”, hanem kemény valóság. Úgy teremtette meg a világot, és benne mindent (főként minket), hogy mi bizony szabad akaratnak éljük meg a tetteinket, ő pedig ennek megfelelően viselkedik legtöbbször. Azaz “úgy tesz” mintha lenne szabad akaratunk, és így is beszél velünk. Parancsol, számon kér, elvár, figyelmeztet stb. Megérthetjük, hogy Isten szempontjából nincs szabad akaratunk, de az életünk, a tetteink és mindenünk továbbra is szabad akarat által meghatározott – a mi nézőpontukból.

Azaz Isten képessé tett minket arra, hogy a teljes valóság működési módját megértsük, de attól még mi továbbra is kicsi emberkék maradunk, akik a valóság egy kis részébe vannak belekényszerítve. Tehát bár “mindkét oldalt” fel tudjuk fogni (a mi oldalunkat pedig meg is éljük) még nem jelenti azt, hogy jogunk van a “másik oldalt”, azaz Isten kritizálni.

Pál apostol így írt erről:

“Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene? Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?”

Végül visszatérve még arra amit az elején írtam: mindez nem csak a kereszténység vallási “elméletein” belül igaz! Ugyanez teljes mértékben igaz pl. a materialista világnézetben is. Persze a materialista “isten” (világ? anyag? természeti törvények? akármi…) nem kér tőlünk számon semmit, de attól még eleve elrendelt mindent. És attól még szabad akaratnak fogunk fel mindent amit teszünk. És ugyanúgy nem mondhatjuk azt, hogy “ááá nem tehetek én semmiről, hiszen csak káprázat a szabad akaratom”.

Elismerem, nehéz téma ez. Nincs is sok ember aki érti. Eddig én kb. 3 emberrel találkoztam aki érti…

Advertisements