Gondolatok a Szentháromságról

Gondolatok a Szentháromságról – keresztényeknek
(gondolatok)

Katolikusoknak vagy protestánsoknak talán ijesztő lesz amit írok: én nem hiszek a Szentháromságban! De megnyugtatásul: viszont hiszem hogy az Atya, a Fiú és a Szent Lélek (Szent Szellem): mindegyikük személy és Isten. Sem Jézus, sem az apostolok tanításában nem olvasok Szentháromságról, viszont arról igen hogy az Atya a Fiú és a Szent Szellem személy(ek) és Isten(ek).

Hogy lehet egy személy több személy is egyszerre? Szerintem nem olyan bonyolult a kérdés mint elsőre látszik!
A nyelv is kifejezi néha úgy magát, mintha egy ember is több “valaki” lenne. Tehát saját magunkról is úgy gondolkodunk sokszor, mintha “többen lennénk”. Az ember meg tud beszélni önmagával valamit, vitatkozni tud önmagával stb. Azaz mintha “odabent” több kis “valaki” lenne, több valaki “dolgozna” egy közös ügyön (ami az ember teljessége).
Ha az ember megfigyeli a saját gondolkodását, akkor önmagán is észreveheti, hogy például önmagával vitatkozik. Nem a beteg emberekről beszélek, akiknek megbomlott az agya, skizofrének vagy ilyesmi. Normális, ép elméjű emberekről beszélek. (Persze akinek semmi önkritikája nincsen, annak kicsi esélye van hogy önmagával vitatkozzon és ilyen érdekes megfigyeléseket tegyen önmagán.)
Tehát én úgy gondolom hogy a “valaki” fogalom, a “személy” fogalom nagyon bonyolult dolgok. Ha az ember ilyen összetett, akkor Isten miért ne lehetne az? Persze nem hiszem hogy Isten pl. vitatkozik önmagával, pontosabban… ez sem olyan egyszerű. Azt gondolom hogy Isten “több személyű megnyilvánulása” abból származik, hogy mi, kicsi emberkék csak így tudjuk valamennyire felfogni őt. Tehát ő direkt így nyilvánul meg felénk! Ez Jézusban mutatkozik meg leginkább: Jézus is Isten, de ember is. Sőt, igazából ő bekorlátozta magát “emberbe”. Tényleg bekorlátozta, tehát pl. nem tudott mindent (ő maga mondta ezt). Pedig Isten mindent tud. Jézus szenvedett, félt is, sőt, rettegett, sőt a halála előtt ezt is mondta: “Atyám, miért hagytál el engem?”.
A Bibliában sokszor van hogy Isten úgy viselkedik mintha ember lenne. Kérdez, felelősségre von stb. Sokan bele is kötnek ebbe hogy micsoda fércmű a Biblia hogy Istent ilyennek mutatja. Ez azonban nem logikus következtetés. Igenis Isten emberi módon viszonyul az emberhez. Hogyan is tehetné máshogy, hiszen akkor abszolút semmit se értenénk belőle!
Vissza a Szentháromsághoz. A Bibliából sokat megtudhatunk az Atyáról, a Fiúról (Jézus) és a Szent Lélekről. Például én ilyeneket olvastam és következtettem ki: az Atya a “központ”, Jézus az Atya emberi keretek közé szorított “megnyilatkozási formája” az emberek felé, a Szent Szellem pedig az isteni megnyilatkozási forma az emberek felé. Bár a Szent Lélek is valamiféle “központ”, azaz Isten lényege. Például sokan Isten Szellemét csak valami energiának vagy ilyesminek tartják. Én azt gondolom – és a Bibliából is egyértelmű ez – hogy a Szent Szellem is egy személy, egy Valaki. Isten személye elég gazdag ahhoz, hogy minden megnyilatkozási formája egy személy gazdagságával bírjon. De igazából szinte az ember is ilyen! Pont erről szól tehát ez az írásom: maga az ember is olyan, hogy a részei is szinte külön-külön valamiféle önálló “valakinek” tűnnek.
Egy másik dolog ami nagyon fontos: Istent nem lehet szétszedni, azaz nem igazán értelmezhetőek a részei külön-külön. Egyes keresztény nézetek az embert is szét akarják vagdosni részekre: szív, elme, szellem, lélek stb. De sokszor azt vettem észre, hogy minél inkább szétszedik, annál kevésbé értik, annál rosszabb elméleteket találnak ki az emberről, az ember működéséről.
Tehát: az ember és Isten hasonlósága mutatkozik meg ebben a “többszemélyiség” dologban szerintem. De ez se véletlen, hiszen a Biblia szerint Isten a saját képére és hasonlóságára teremtette az embert.

Advertisements