Egy érdekes bizonyíték a Biblia mellett

Egy érdekes bizonyíték a Biblia mellett
(Ez az írásom hívőknek szól.)

Van a Bibliában néhány ember, akikről elég sokat olvashatunk, személyes dolgaikat is. Szinte megismerhetjük őket ezáltal: Dávid király, Salamon, Jób stb. Számomra a Biblia igazságának és hitelességének egyik bizonyítéka az, hogy ezek az emberek valóságosnak tűnnek, valódi embereknek, akik tényleg éltek. Én jó emberismerőnek tartom magam, és ezért számít nekem sokat ez. Regényekben is vannak persze hiteles személyiségek, de általában azok is valós személyekről vannak mintázva, vagy azokból összegyúrva. Azonban számomra ezek a Bibliában leírt személyek még ezeknél is mélyebben valódinak tűnnek.

Vannak más emberek is a Bibliában, akikről sokat megtudunk, de ők általában tökéletesebben jártak Isten akaratában, ezért talán kevésbé jön át a személyiségük. Na ez így lehet, hogy kicsit félreérthető… Szóval ott van pl. Mózes vagy Pál apostol. Mózes tetteiről sokat megtudunk, Pálnak meg még a nagyon részletesen a gondolatait is olvashatjuk. Az előbbiekről – Dávid, Salamon, Jób – azonban szerintem több “ember számára érthető” információ jön azáltal hogy a bűneiket, szenvedésüket, keserűségüket, panaszaikat is olvashatjuk. Dávid írta szinte az egész Zsoltárok könyvét. Salamon írta vagy gyűjtötte össze a Példabeszédeket és a Prédikátor könyvét is ő írta. Jób könyve pedig minimum egyharmadában Jób beszédei, nagyon mély gondolatai. Végül is Pál apostolról is sok személyes dolog átjön az írásai által, viszont ezek az írások nagyon töményen teológiát is tartalmaznak és sokszor nehezen érthetőek, ezért nehezítik hogy átjöjjön rajtuk keresztül Pál apostol “emberi oldala”.

A Biblia egyik lényege, hogy Istenről tudhatunk meg sokat belőle. (Isten is egy “valaki”, illetve úgy tűnik, az ember szemszögéből felfogva “több valaki”, mert az Atya és Jézus meg a Szentlélek is “valakik”.) Jézus tökéletesen Isten akaratában járt, ezért azt hiszem, hogy az emberi oldala – olyan értelemben, ahogy az előbb Jóbról, Dávidról és Salamonról írtam – kevésbé megismerhető. De mégis: bár kevés van írva a szenvedéseiről, kétségeiről, azok mégis nagyon “súlyosak”. Aki megérti, hogy mit jelent az, hogy Jézusban Isten ember lett, annak ezek a kis beszámolók olyan erővel bírnak, mint a Jób, Dávid vagy Salamon szenvedéseiről szóló Biblia részek. Ennek csúcspontja pl. az amikor a kereszten ezt mondja Jézus: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”.

De nem erről akarok most írni, hanem csak Jóbról, Dávidról meg Salamonról.

Dávidról tudok a legkevesebbet írni. Nem volt egy nagy “filozofálgató” alkat, egyszerűen egy egyenes ember volt, aki mélyen a szívében ismerte Istent, értette, hogy mi az igazság, igazságosság. Ennek megfelelően élt, cselekedett. Határozott, egyenes dolgokat tett, na meg persze hibázott is, de csak egy nagy bűne, elesése volt.

Jób is hasonló lehetett, azonban őt csak abban az állapotában ismerjük amikor nagy baj érte. Részletesen ki is tudta fejezni a nagy baj miatti gondjait, még ha ezek a beszédei főleg csak értetlenkedésből állnak is, nagyon informatívak. Ezek az értetlenkedések, panaszok szinte mintha az én gondolataim lennének, amikor panaszkodok Istennek, vagy mikor gondolkodom az “élet nagy kérdésein”. Egyszerűen döbbenetes olvasnom Jóbot. Ahogy olvasom, szinte ki kell mondanom amit olvasok és bólogatnom kell közben. :) Bár engem sosem ért olyan nagy baj, mint Jóbot, de mégis… A “szív gondolatai” amiket Jób beszél… nagyon mélyről jövő dolgok…

És végül ott van Salamon, akiről szerényen :) csak azt mondhatom, hogy “értelmi gondolkodásban” szinte teljesen olyan vagyok, mint ő… (Nem véletlen, hogy a keresztény közösségekbe se nagyon tudok beilleszkedni, azok se igazán szeretik Salamont.) Salamon írásai döbbenetesek számomra, és egyre csak döbbenetesebbek lesznek, ahogy a “szívem gondolatai” egyre inkább tudatosabbakká válnak bennem (már amennyire ez lehetséges) – és ahogy Salamon írásait egyre jobban megértem. Salamon magányos ember volt, ez számomra teljesen világosan átjön a Prédikátor könyvéből. És nem is akárhogyan volt magányos – mert sokféle típusú magányosság van – úgy volt az, ahogy én, pontosan úgy. Durva lesz amit írok, de igaz: ebben a fajta magányosságban senki élő ember nem társam, csak a rég halott Salamon. De ő aztán nagyon, zavarba ejtően nagyon, és ez nagy segítség nekem. Na, ebben legalább szerencsésebb vagyok, mint ő…

Ezek olyan dolgok, amiket egy nem hívő ember sose fog megérteni. Nem fogja megérteni, hogy miért bizonyíték nekem, hogy számomra hitelesek, valódiak ezek az emberek. Ahhoz, hogy ezt megértsük, hasonló dolgokat kell átélnünk, hasonlókat kell átgondolnunk életünk során, hasonlóknak kell lennünk, mint ezek az emberek.

 

 

Advertisements