How to prove the existence of God strictly logically?

How to prove the existence of God strictly logically?

First let’s make clear what God is and what kind of God this writing is about. God is omnipotent and omniscient, someone or something that stays above everything. That’s all. This writing is not about the God of Christianity or other religion, just generally the omnipotent and omniscient God. Obviously there is only one God like that. For example, with lowercase “god” is not omnipotent and omniscient and there can be more ones. Even the man can be called god.

This proving is not only any theoretical thinking. This proving proves that this omnipotent and omniscient God necessarily exists in this world and in all the possible worlds.

I wrote this writing following some materialist logic, which has several reasons but now I don’t explain why I did so. This writing is going to be a little provocative and funny on purpose.

Let’s see the proving. Let’s make clear one important thing: there is no random. There is nothing that could happen by chance. If someone doesn’t understand this, they understand almost nothing from this world. If someone wants to defend the existence of random and refers to statistics, the limits of our knowledge and similar things we can be sure they don’t understand that there is no random and it has no sense to speak to them about this topic. The situation is especially grave if they say that the science has already proved there is random. A person like this cannot have thought much about this topic (but they have learnt much about it at school.)

This is the end of the proving. The things below are only supplements.
As there is no random, there is a reasonable connection between all things that exist. All the things that exist in the world (from the particles to the galaxies) are reasonable and they are in a non random connection with each other. Of, course, the reasonability of these connections cannot always be understood by us or by anyone who isn’t God (at any rate in short time). But this doesn’t mean that these connections aren’t reasonable. As there is no random and everything in the world is reasonable, it is logical that God exists.
Is God a person? However it is not the topic of this writing, I also write about this because it can give some help to understand this.

Implicitly and logically an omnipotent and omniscient God is a person too. But what does it mean that somebody is a person? Not only a human can be a person but, for example, a dog too. But somebody can think even an ant is a person because it is very cute and intelligent. So the concept of a person is not yes/no type but it is “quantitative”. The more complex a thing is “organically and actively” (I cannot write it better) the rather it is a person. Apart from God we humans are the most person-like beings. God is much rather a person than we people. God is the perfect and total person as He is the most complex too.

It follows that in the world the most similar to God is the human. It doesn’t mean that a dog or an ant wouldn’t be similar to God, of course, they are also similar but not as much as the human. (Of course on other planets there can be more “person-like” beings than humans who we don’t know yet.)

The consequence of all this is also that everything that can be found in the world is the part of God. “In him we live, and move, and have our being” – as an ancient wise says and one of the Bible’s author accepts it too.

In the end: anything that we think random, chaotic or senseless is in fact rational and logical – as there is no random. There is neither global nor local random. Those who call anything random (except for its everyday meaning) they do not understand much about the world and about the omnipotent and omniscient God (however they must have “learnt” a lot about these at school).

Obviously God is also above the time as He is above the material and everything. As we live within time, it is also logical that anything that we think random or senseless (foolishly) can later clear up (for us) that it is rational and logical.
As I’ve written above: this writing is not about what God is like. That would be a different topic.


A Pistabácsi és a Managgger

A Pistabácsi és a Managgger

A Pistabácsi épp a krumplit kapálta, amikor megjelent a főnöke, a Managgger.
-Jó napot Pistabácsi! – kiáltotta vidáman a Managgger.
-Jó napot – válaszolta a Pistabácsi.
-Hogy halad a krumpli projekt? Halad? Nő már az a krumpli?
-Igen, halad, halad. Dolgozunk keményen rajta, én és a természet.
-Pistabácsi! Lenne egy kis megbeszélni valónk. Úgy néz ki, egy kicsit változtatunk ezen a krumpli projekten. Disznókat kéne inkább tenyészteni. Ért maga a disznókhoz?
-Értek, persze…
-Akkor jó. Úgy kéne csinálni, hogy akkor most ezt a krumpli projektet átalakítjuk, és a disznóknak két hónap múlva készen kell lenniük.
-Hm, ezt most nem értem… Két hónap alatt nem lesz disznó… még ha a krumplik kisdisznókká változnának, akkor se… Két hónap múlva a krumpli lesz készen, hiszen azon dolgoztam. Persze csak ha természet is úgy akarja. Vagy nem teljesen értem amit mond…
-Nézze Pistabácsi, ezek a szakmai dolgok engem nem nagyon érdekelnek, ez a maga dolga és feladata. Ezeket magának kell megoldania.
-Na de…
-Pistabácsi! Adtunk időt a krumplira. Most át kell váltani disznóra. Ilyen egyszerű. Az, hogy hogyan oldja meg, a maga dolga, de a határidőt tartani kell. Ha nem tudja megoldani, majd felveszünk mást maga helyett, aki szakmailag profi és hajlandó túlórázni meg hétvégézni is. A lényeg, hogy a krumpi projektbe belerakott idő ne vesszen el.
-Értem. Hát ez nem fog menni…
-Hát akkor maga ki van rúgva.
-Értem. Nézze Managgger úr, én arról nem tehetek, hogy maga semmihez se ért, sose dolgozott, sík hülye mindenhez, és tudás helyett csak egy szarosdiplomája van…

(C) 2014 Baráth Endre


As a Christian, why don’t I believe in the faith?


As a Christian, why don’t I believe in the faith?

Faith (or what people name faith) is a huge borderline in the different ways of thinking and world views. The various religions often refer to the faith as a kind of explanation for everything while they say that the substantial things of the world (e.g. God, things in connection with God) cannot be explained but (as they say) “it cannot be understood, it must be believed in”. We can also say this is the blind faith.
Other world views (e.g. atheism, materialism) say the opposite: things can be understood, examined, research can be done. According to them faith is silliness and extremely harmful.
Those who say the middle way (the golden mean) always think that truth is somewhere between the two ones.
This writing is not definitely about who is right but as a Christian I try to explain why I don’t believe in the faith-concept which is called faith by most people and most Christians. This writing is for Christians so I tried to write to make them understood.
Perhaps the most important thing is that I don’t believe in blind faith, of course, and I haven’t read about it in the Bible either. Believers who act in the Bible never believed in God, God’s things just because they believed with an unexplainable blind faith. Of course, this doesn’t mean they understood everything. And here is the main thing: Of course, I don’t say that you can believe in something only in the case you entirely understand it, know it, “see” it. It is not possible to know everything, to understand everything entirely neither from the world nor from yourself nor from anything. This is only said by an old fashioned, stupid materialism. (In reality it is also a lie that we can fully understand simple material things, such as a chair.)

Thus I declare that the faith of the believers acting in the Bible is not a blind faith at all, it isn’t anything confused-mysterious, unexplainable. However it’s a fact that the today Christian Churches mostly consider faith like this and propagate this.
I think the essential problem with the explanation and practice of the faith is that the Christian believers do not dare say that they don’t know it in reality either and that’s all. They do not dare confess to themselves either that what they don’t know cannot be absolutely explained by confused faith-things but they should confess/admit they don’t know that.
Nowadays, of course it’s a fact that it’s difficult to do this as the spirit of the age today (the materialist-atheist spirit of age) lies that we can and must know everything. It lies: what cannot be proved doesn’t exist. It lies: what cannot be proved in a laboratory in half an hour, doesn’t exist. However it is a lie and they also know that. They don’t dare admit either that their life is not a half-an-hour-long experiment that can be repeated any time but it is a risky and uncertain LIFE.
So I think, both materialists and Christians went from one extreme to the other. With the Christians it’s very tragic and sad. Because, what do Christians teach and practise in connection with the faith? The following: If you “have to” believe in something, that thing cannot be examined any more, cannot and need not be understood better, moreover it’s a sin to go on researching it because if you do so you are unchristian. Well, this is totally the opposite of what can be found in the Bible. Some Christians also found out that “you have to believe with your heart” meaning some kind of sentimental-romantic heart-concept and not what can be found in the Bible. Because the Bible uses the word “heart” for some kind of more profound sense which is spectacular too.
The materialist spirit of age has another lie: What you cannot explain exactly and express with words, cannot be true either. Or if it can, the person who says something but cannot exactly explain it, is stupid. A stupid and a worthless person. Because the real, precious persons can explain everything exactly, expressing themselves professionally.

Of course, I exaggerate but now it can be more understandable what I want to say.
In the same way, lots of Christians think and practise that those who don’t confess their faith and heart concepts are not Christians either or at least are heretic erring seriously. They also excommunicate those who don’t dare say about everything enthusiastically, with self-confidence, that they beleive in them with heart. And that those things have to be believed in with heart and that’s all. It hasn’t to be researched, looked for, understood but it is full and ready with the way that we be believe in it with heart.

What is the explanation for this? Why do the believers behave like this and why do they teach these? I think the key is power and pride. Because, how cool it seems to say “we believe in it with heart” if we don’t understand it! How glorious words! How self-confidently! And who is self confident and decided must have right too! And how cool it is that without research, without looking for, without thinking you just guesstimate and say “I believe with heart”. Those who dare admit they don’t understand, don’t believe, don’t know a lot of things, will be excommunicated, looked down on, contemned. Like the materialist spirit of age (which has expropriated the sense and intelligence for itself) also looks down on everyone who doesn’t know everything.
Of course, I exaggerate but I do it on purpose in my writing in order to express better what I want to say.
In the end here are some sentences about what God can think about this “we believe with heart” mystical-confused thing. I think the following: “They already believe in everything so I have nothing to do here any more …”
I think Jesus spoke about it saying “be like these children”. The little children aren’t ashamed of themselves if they don’t know anything (if everything is ok) and they research. That’s why they are very good at researching because they don’t trick themselves that they are very cool and know everything with a great self-confidence. However as they are growing up they kill this mentality in themselves. However as Jesus says this mentality is needed to get to know God.

Kereszténység és mesterséges intelligencia

Kereszténység és mesterséges intelligencia

Ahogy az emberi testről tudjuk, hogy anyagból, molekulákból, sejtekből áll, tehát nem valamiféle misztikus izé, úgy egyre inkább nyilvánvaló, hogy az emberi értelem pedig program, és programkódokból, algoritmusokból áll. Tehát az ember sem testében, sem értelmében nem valamiféle misztikus izé.

Tudom, a keresztények szemében botrányosak ezek a kijelentések… és a továbbiak méginkább…

A mesterséges intelligencia korunk egyik divatos témája. Vajon sikerül-e olyan szintű mesterséges intelligenciát csinálni, amely eléri egy ember szintjét? Esetleg még okosabbat is lehet? Mi a titka annak, hogy ezt elérhessük? Lesz-e lelke, szelleme, vagy ilyesmije egy mesterséges intelligenciának? A keresztények, és sok más vallás szerint az embernek nem csak értelme van, hanem lelke, szelleme is, amely az értelem felett áll. Sőt, eszerint az ember igazi lényege a szelleme, nem pedig az értelme. És hogy a lélek az misztikus valami, azaz nem lehet holmi program, nem lehet holmi gép. Tehát a mesterséges intelligenciának nem lehet lelke, szelleme. (Érdekes módon még sok materialista is így gondolkodik, sőt, sok bénább sci-fi regény vagy film is erre épít.)

Ez egy nehéz téma, nem csak a keresztényeknek. Én abban hiszek, hogy a szellem egy mélyebb fajta értelem, és hogy nem választható szét élesen az értelem a szellemtől. Erről már írtam itt: link
De röviden: amit ma értelemnek, intelligenciának nevezünk, szerintem a szellem “hétköznapi” megnyilvánulása. A “pillanatnyi” értelem. Tehát a mélyebb értelem is értelem, csak éppen jóval komplexebb, és én ezt nevezem szellemnek, léleknek.

Ma már azért a köztudatba is kezd átmenni, hogy ezek a bizonyos mesterséges intelligenciák tanulnak, öntanulók, tehát ebben is úgy működnek mint az ember. Ahogy a kisgyerek tanul, és felnő, ugyanígy működnek a komolyabb mesterséges intelligenciák is. Értelmesebb sci-fi írók már fél évszázada is megírták, hogy pont ezért nem fogjuk érteni teljesen a mesterséges intelligenciákat. Sőt, ők sem fogják saját magukat!

Szerintem a mesterséges intelligencia, ha emberi szintű lesz, eljut oda, hogy szelleme lesz, azaz azt a mélyebb értelmet, ami ott benne kialakult, ugyanúgy szellemnek lehet majd nevezni, mint az emberi szellemet. És a szelleme lesz a lényege. A szelleme lesz ő maga, a lényegének a legmélye. Nem valamiféle misztikus szellem lesz ez. Értelmes lesz és logikus. De ahogy mi emberek sem értjük teljesen önmagunkat, ő sem fogja saját magát. :)

Úgy is mondhatnám, hogy a szellem mindig az értelem előtt jár, mindig mélyebb dolgokat tud és ért. (Már csak azért is, mert az értelem a szellem része.) És az értelem törekedhet arra, hogy megértse a szellemet, de sosem érheti utol. Persze mindez nagyon komplex, és mint írtam, szerintem nem is lehet kettéválasztani az értelmet és a szellemet, sőt, éles határ sincs közöttük, lásd a linkelt, régebbi írásomat.

És vajon mit gondoljon majd egy keresztény, ha létrejön ez az emberi szintű mesterséges intelligencia? Mi lesz, ha majd értelmesen lehet társalogni egy ilyen géppel? Mi lesz akkor, ha az emberre mélyen ható zenét szerez mondjuk? Vagy ír egy jó verset? Vagy Istenről elmélkedik? :)

Menjünk egy kicsit vissza az időben… mit is gondoltak régen az emberek az élő testről? Régen a testet is valamiféle misztikus dolognak tartották. Például különbséget tettek élő és halott anyag között, és úgy gondolták hogy a halott anyagból nem lehet csak úgy élőt csinálni. Ma már tudjuk, hogy az élő test is “halott anyagból” van. Tudjuk, hogy lehet csinálni élő testet halott anyagból, persze ténylegesen megcsinálni mi nem tudjuk, csak látjuk hogy az élő test (sejt-gépek) saját magát építi fel az élettelen anyagból. És az evolúció elmélet alapján a legtöbben feltételezik, hogy nem is kellett semmiféle misztikus dolog, isten, vagy bármi ilyesmi ahhoz hogy az élettelen anyagból élő legyen. (Itt most nem megyek bele az evolúcióba, csak annyit, hogy bizony abban is ott van a misztikum a véletlen formájában.)

Félelmetes hatása lehet a keresztényekre, ha majd “felnő” az első olyan mesterséges intelligencia, amelyik eléri vagy túlhaladja az emberi értelmet. Egy ideig biztos sokan azzal nyugatják magukat, hogy “jó, jó, tényleg értelmes, de nincs lelke/szelleme”. Aztán már ezt sem tagadhatják. Ahogy az evolúció elmélet az emberek tömegeit vitte el Istentől, úgy valószínűleg ez a tudományos áttörés is ezt fogja eredményezni. Sok keresztény fog rettegve nézni az emberi szintű mesterséges intelligenciára, és nem fogja tudni mit gondoljon…

Kérem Istent, hogy valamit tegyen, mert nagy baj lesz… Talán az evolúció elmélet hatásánál is nagyobb baj…


Az Irgalmas Materialista története

Az Irgalmas Materialista története


Az Irgalmas Materialista épp az úton ment, amikor meglátott egy embert, aki vérbe fagyva feküdt az út szélén. Odament hozzá, és meglátta, hogy az az egyik ismerőse.

-Pista! Mi történt veled? Jaj, várj, segítek, elviszlek a kórházba.

-Jaj, jaj, Béla, hát megvertek, kiraboltak, nagy baj van, úgy érzem meghalok.

-Már viszlek is, hamarosan a kórházba érünk, nem lesz semmi baj.

-Béla, de miért segítesz nekem? Hiszen mi materialisták vagyunk. Most kiderült, hogy én életképtelen vagyok, legyőztek, alul maradtam a versenyben. Evolúciós selejt vagyok, nem érdemlem meg, hogy a kórházba vigyél. Tudom, hogy te is igazi materialista vagy, és én is az vagyok… ne vigyél a kórházba, nem jó ez így.

-Ugyan már Pista, ne mondj ilyen butaságokat. Egymás segítése nem ellentétes az evolúcióval! Az állatok is segítenek egymásnak, sőt, még néha fajok között is megfigyelhető ez. Látod, butaságokat beszélsz, mert csak felületesen ismered az evolúciót. Ejnye! De mindjárt oda is érünk a kórházba és meggyógyítanak.

-Ó, Béla, köszönöm, igazad van! Milyen jó, hogy az evolúcióban nem csak kegyetlenkedés, halál van, hanem egymás segítése is. De… Béla… most megértettem hogy van ilyen is… de… ez most rám is vonatkozik? Úgy értem, engem érdemes megmenteni? Azt értem, hogy van olyan, amikor valakit érdemes, meg hogy fajok között is van ez, hogy segítik egymást. De azért a legtöbbször kegyetlen verseny van, halál… Egymás segítése, szimbiózis meg ilyesmik jó okkal vannak… Itt most mi az ok, miért mentesz meg engem?

-Pista, hát mert a barátom vagy!

-Jaj, de jó, Béla, hogy te milyen jól meg tudod magyarázni! De várjunk csak… Ez mit is jelent? Nehogy abba a hibába essünk, hogy ilyen érzelmes, misztikus fogalmak mögé rejtjük az evolúcióval ellentétes tetteinket! Inkább akkor meghalok!

-Hm, igazad lehet. Barátom vagy… mit is jelent ez? Azt, hogy ha most megmentelek, te is segítesz nekem később, ha én bajba kerülük. Lényegében ez a lényeg! Ez a lényege a szimbiózisnak, bármiféle együttműködésnek!

-Húú, milyen igazad van! Na, most már kezd visszatérni belém az erő, mindjárt jobban is érzem magam így, hogy nem misztikus izékben kell hinnem, hanem értelmes, logikus dolgokban. Ez erőt ad egy igazi materialistának!  Köszönöm, hogy elviszel a kórházba és megmentesz!

-Szívesen, Pista…

-Na de várjunk csak, Béla! Mi lesz, ha én meg mégse segítek neked ha majd bajba kerülsz? Úgy értem, persze, segítenék… általában… Hiszen a barátság így erősödik, és ennek hatására egyre jobban kezdek majd bízni benned és te is bennem. Egyre erősebb lesz a szimbiózis, és ez jó! Általában… mert ügye hozhat olyan helyzetet az élet, amikor majd úgy ítélem meg, hogy nem segítek!

-Igen, igen! Értelek. Ez teljesen logikus, és a materializmusban, evolúciós gondolkodásban fogant gondolat! Örülök, hogy ilyen szorult helyzetben is ki mersz mondani ilyen súlyos és mély igazságokat! Ebből is látszik, hogy mi nem vagyunk képmutatók, mint a vallásosak! Mi igazi materialisták vagyunk! Látod, ezért szeretlek én téged, kedves sebesült Pista! És ezért mentelek meg! Most… Lehet, hogy máskor, más helyzetben nem mentenélek meg, sőt, lehet hogy épp hogy én támadnálak meg!

-Igen, nagyon jó! Én is így vagyok! Na, végre odaértünk a kórházba! Remélem lesz pénzed a kórházi ápolásra, mert nekem nincs.

-Hogyhogy neked nincs? Nem értem, úgy tudtam van…

-Hát sajnos nincs…

-Na várj csak egy percet, akkor újragondolom ezt az egész helyzetet.

-Oké, oké, semmi gond, teljesen logikus, gondold újra. Mi igazi materialisták vagyunk!


(C) 2015 Baráth Endre


Az ember, aki nem látott

Az ember, aki nem látott

-Hú, ez a kép ronda. Utálom ezt a képet. A házakat rajta, az embereket. Minden rossz rajta. Hogy lehet ilyen formája egy háznak? Az emberek is tök aránytalanok rajta. És az ég? Ilyen alakú felhők nincsenek is. Egyszerűen szörnyű ez a kép. Hogy lehet ilyen képet csinálni? Undorító. Aztán ott vannak a fák. Én még nem láttam olyan fát, amin ilyen kevés ág van. A fákon több ág van. De az a kutya a legbénább. Jaj, hát hogy lehet ilyen kutyát rajzolni? Ezt a képet egy nagyon tehetségtelen, sőt, buta ember csinálta.
-Na de várjunk csak, most nem értelek. Ez ugyanaz a kép, mint az a másik, ami neked nagyon tetszett. Annyi a különbség hogy ez fekete-fehér, az meg színes volt.
-Na jó, de én utálom a fekete-fehér képeket.

(C) 2013 Baráth Endre

Ödönke és a karóba húzás

Ödönke és a karóba húzás

Ödönke 14 éves volt, amikor először olvasott a karóba húzásról. Az általános iskolai tankönyvben látta azt a középkorban készült rajzot, ami a karóba húzást ábrázolta. Egy ember feküdt a földön, lábára kötelek voltak kötve, és a lábai között egy vastag, hegyes karó volt. A köteleket két ember húzta, így húzták bele a karóba az áldozatot. Ezután felállították a karót, és a többi, már álló karó mellé rakták, amelyeken néha még éltek a karóba húzott emberek.

Ödönke mélyen elborzadt a kép láttán. De mivel csak 14 éves volt, ezért az agyi védelmi mechanizmusa mélyebbre ásta az élményt, és finoman adagolta csak a következő napokban Ödönke számára. Ödönke így több hétig a kép hatása alatt volt.

Ödönke újra és újra elképzelte a képen látott eseményeket. Több héten keresztül minden nap eszébe jutott. Próbálta feldolgozni, de nagyon nehezen ment neki. Azt vette észre, hogy az osztálytársai könnyen feldolgozták ezt a szörnyű dolgot, legalábbis külsőre így látszott. Ugyanis ők nem borzadtak el, hanem leginkább vihogtak az egészen. Ödönkét ez szinte még jobban elborzasztotta, mint maga a karóba húzás.

Ödönke elképzelte, hogy az osztálytársai talán karóba is húznának embereket. Vagy legalábbis egyetértenének azzal, ha valakit valaki karóba húznak. Vagy legalábbis nem tennének semmit. Ödönke nem értette az egészet. És közben a karóba húzás szörnyűségének feldolgozásával is foglalkoznia kellett, amelyet az agya védelmi mechanizmusa szépen lassan, óvatosan adagolt neki heteken keresztül.

De aztán egy idő után Ödönke felfogta az egészet. Néhány hét után az agy védelmi mechanizmusa az egész szörnyűséget beadagolta neki átgondolásra. Ödönke át is gondolta, és teljesen megváltozott tőle az élete. Már tudta, hogy az emberek ilyenek, ilyen brutális szörnyűségeket csinálnak, vagy legalábbis egyetértenek ezekkel, vagy legalábbis nem tesznek semmit ellene.

Ödönke néhány hét alatt más emberré változott az általános iskolai tankönyvben látott karóba húzás képek hatására. Vagy talán nem is ember lett belőle, hanem valami más.

(C) 2013 Baráth Endre